RÓLUNK

       A Csíkszeredai Nemzetközi Jazzfesztivál egy évente megrendezésre kerülő, immár kiemelkedő kulturális eseménye a városnak és a környéknek, amelyet három jóbarát indított el 2009-ben, név szerint: Daradics Karina, Daradics Róbert és Szilágyi Nóra. A jelenlegi fesztivált az általuk létrehozottMini Jazzfesztivál Egyesület szervezi egy kissé nagyobb létszámú csapattal és nagyon sok jó ember támogatásával.

Ez egy kedves, családias hangulatú kis fesztivál, amelyet egy kisvárosban szerveznek meg, innen adódik a „mini” jelző, ami mára már a fesztiválhoz nőtt, bár közben nemzetközi és közismert lett a rendezvény.


A fesztivál célja, hogy hagyományt teremtve hirdesse az élőzene fontosságát, és azon belül az egyik legnehezebb, legszebb műfajét, ami nem más, mint az jazz. Továbbá a fesztivál helyet ad a műfaj hazai előadóinak a bemutatkozásra, ugyanakkor igyekszik egyre több külföldi zenekart és stílust bemutatni a közönségnek. Mindezzel a különböző kultúrák közötti párbeszédet is ápolja, ugyanakkor megpróbálja bebizonyítani, hogy mindenki szereti a jazz valamelyik árnyalatát, hisz az egyik legszínesebb zenei műfaj, amely jelen van, szinte mindenhol körülöttünk.

írása a Csíki Jazz tizedik évfordulójára

Az íróemberben gyakran ott a félelem, hogyan töltse fel tartalommal az üres lapot. De ott a félelem az íróemberből lett politikusban is, ha beszédet vagy előszót kell írni. És ilyenkor nekem a zene segít, pontosabban a jazz.

Két dolog jut az eszembe a Csíkszeredai Nemzetközi Jazzfesztivál kapcsán, és a kettő közül az egyik nyilvánvalóan maga a zene.

A jazz a szabadságról szól. A szabadság hangjának kell lennie: állj elő és improvizálj, ragadd meg az alkalmat”, mondja Dave Brubeck.

Talán nem véletlen, hogy a 70-80-as évek Kelet-Európájában a jazzhallgatás és a szépirodalom olvasása jelentette a szabadság megélésének egyik legfontosabb formáját. Időnként és helyenként talán egyedüli eszközeink voltak a felszabadulásra. Amikor szinte semmit sem volt szabad, a zene, a jazz volt a menekülés egyik útja. Jazz-audíciókra jártunk, talán sokan már el is felejtették itt, Csíkszeredában is. Ezen a zenén nőttem fel, velem van kamaszkorom óta, bennem él elválaszthatatlanul. De gondoljunk csak akár a lengyel Namyslowskira, a magyar Babos Gyulára vagy a konstancai Harry Tavitianra. Hiszen a jazz olyan, mint egy beszélgetés. Szabadon szárnyal, tele spontaneitással és maga teremtette szabályokkal, amelyek alig béklyózzák kibontakozását.

Mindig elérhető, és mindig azé, aki játssza és azé, aki hallgatja. Azé, aki megoldásokat keres, vagy aki egyszerűen csak a történeteket szereti, és nem akarja elfelejteni azokat.

Mert minden zene és különösen a jazz: történet. Ott van, ahol barátok és ismerősök találkoznak. Jó társ tehát, felszabadít, ha bátran és egyre többször fordulunk hozzá. Költészet, csak másként. A zene nyelvén.

A másik dolog pedig, ami eszünkbe jut a csíki jazzfesztivál kapcsán, a szervezők, egy kis csapat Szilágyi Nóra körül, akik egy évtizede dolgoznak rajta. A kívülálló talán projektnek nevezné, de nekik ez maga az ügy. Nélkülük nem lenne ez, általuk van, köszönet érte.

Tiszteletre méltó elszánás, lenyűgöző elhivatottság az övék. A semmiből teremtés képessége, eleinte csekély, aztán egyre növekvő támogatói körrel. Meggyőződésem, hogy egy közösség akkor lehet sikeres, ha vannak ilyen elszánt és elhivatott tagjai, akik makacs kitartással haladnak céljuk felé és nemcsak megvalósítják, de fenn is tartják azt.

Tudjuk, hogy a jazz az improvizáció műfaja, egy fesztivál megszervezése azonban kőkemény fegyelmet igényel. Így találkozik szabadság és rend a Csíkszeredai Nemzetközi Jazzfesztiválon immáron évtizede.

És kívánom, hogy így is maradjon: ahogyan az alkotás az alkotót, úgy éljen bennünket túl!

 

Kelemen Hunor

Copyright © 2009-2018 Mini Jazzfesztivál Egyesület, Csíkszereda