ÖSSZEGZŐ ÉS KÖSZÖNET

Sikerrel zárult a Második Mini Jazzfesztivál Csíkszereda elnevezésű rendezvény 2010.06.30 - 2010.07.02 között

Emlékezetes és színvonalas eseményt sikerült létrehoznia idén is a lelkes, kis szervezőcsapatnak, ahol olyan sztárok léptek fel, akiknek a szava sokat számít úgy az itthoni, mint a nemzetközi zenei világban. Mindannyian azzal búcsúztak el, hogy elmondják majd minden fesztiválon Magyarországtól Amerikáig, hogy milyen „csoda” fogadta itt őket Csíkszeredában, úgy a fesztivál színvonalát, mint a város és a helyszín hangulatát illetően.

Zenei produkciók bemutatása:

Június 30-án, szerdán egy fergeteges blues-nappal vette kezdetét Csíkszeredában a második alkalommal megrendezett Mini Jazzfesztivál a Mikó vár udvarán. A köszöntő beszédek után Marcian Petrescu & Trenul de noapte lépett színpadra, aki igazi blues-élményt nyújtottak erőteljes játékukkal. Az est folytatásaként nagyon jó hangulatot teremtett Ferenczi György és a Rackajam, akiket ismert már csíkszeredai közönség, és sokan táncra is perdültek a hangulatos muzsika hallatán. Hatalmas közönségsikert aratott az est végén Ioan Gyuri Pascu, aki csodálatos hangjával elkápráztatta a közönséget, és csapata a The Blue Workers, akik újból megtáncoltatták a jelenlévő kicsiket és nagyokat.

A Blues-Nap köszöntő beszédekkel és háromnyelvű programismertetővel kezdődött, és minden produkció előtt három nyelven mutatták be a következő zenekart:

Bemondók: Prohászka Boróka, Günther Ottó és Forró Gyöngyvér

Marcian Petrescu & Trenul de noapte

Második fellépő volt Ferenczi György és a Rackajam zenekar.

Végül Ioan Gyuri Pascu & The Blue Workers aratott hatalmas sikert a Mikó vár színpadán. (Frankie Lato, a tiszteletbeli házigazda is beugrott hozzájuk)

Második és harmadik nap a dzsesszmuzsika szinte minden árnyalatával találkozhatott a nagyérdemű, ugyanis minden nap három-három teljesen különböző stílust játszó, híres zenekart lehetett látni és hallani a dzsessz műfajon belül.
Volt olyan fellépő, akit név szerint kért a közönség az előzetes körlevelek útján, és voltak olyan zenekarok, akiket a szervezők választottak ki az alapján, hogy a fesztivál során bemutathassák a nézőknek először a blues három különböző árnyalatát, aztán meg a dzsessz hat teljesen eltérő stílusvilágát.
Első nap nagyon erősen indítottunk, és kicsit hangosabban, mint tavaly, hiszen a blues egy erőteljesebb műfaj, nagyobb hangerőt igényel, s köszönet a fent említett blues bandáknak, akik fergeteges hangulatot varázsoltak
Aztán ugyanilyen erős volt a jazz napok két első zenekara, a Fuente de vida,

akik a latin dzsessz, a mein stream és a fusion erőteljes zenei világát hozták el a fesztiválra és a Grencsó Realtime Kollektíva is, akik pedig a kortárs, vagy avantgarde dzsessz világát mutatták be sokak kérésére.

Az estet a gyönyörű hangú Micheller Myrtill zárta a zenekarával, akik egy szenzációs előadást tartogattak nekünk a kalsszikus jazz remekeiből idézve, megfűszerezve egy kis latin dzsesszel, ahol a Fuente de Vida kubai perkuciósa is beugrott a csapathoz egy dal erejéig.

Második nap Frankie Látóék megmutatták milyen az igazi gipsy-swing, majd Mircea Tiberian és Maria Rădicanu teljesen más zenei világba varázsoltak el minket, ami nevezhető kortársnak, nevezhető igazi ínyecségnek is tekintve Tiberian virtuóz zongorajátékát és Maria csodás, tiszta, egyedi énekhangját.

Az estet Dennert Árpád zárta a Gyárfás István Trió-val, akik az igazi, finom jazzmuzsikát hozták el a fesztiválunkra. Dennert Árpád és Gyárfás István egyébként két kiemelkedő alakja a magyarországi dzsesszéletnek, őket sokan ismerhetik a Budapest Jazz Orchestrából, vagy más híres csapatokból, akiket zenélnek, a többiek pedig szintén neves zenekarok tagjai még ezen kívül.

Olyan sztárok léptek fel a fesztiválon, akiket ritkán lehet látni élőben itt a környéken, vagy egyáltalán Romániában, és el kell ismerni, hogy olyan szenzációs élményt nyújtottak, hogy nem is lehet szavakba önteni azt a csodát, amit a színpadon láthattunk a három nap alatt.
A programot mellékeljük.

Célkitűzések, eredmények:

A fesztiválunk fő célkitűzése az volt elsősorban, hogy megismertessük és megszerettessük a nézőkkel az élő dzsesszmuzsikát, ami minden jel szerint sikerült. Sok olyan nézőnk volt, akik kíváncsiságból jöttek el, anélkül, hogy ismernék ezt a műfajt, és úgy tértek haza, hogy megszerették, és megtalálták benn azt az értéket, amit a fesztivál nélkül nem lett volna alkalmuk.
Másodsorban alkalmat szerettünk volna nyújtani a megmutatkozásra azoknak a művészeknek, akiknek szívügye ez a zene, de ritkán van lehetőségük ennek a műfajnak szentelt rendezvényen fellépni, mivel kevés az ilyen jellegű fesztivál az országban. Minden fellépő jelezte, hogy milyen fontos dolgot hoztunk létre ebben a tekintetben (egyesek szerint „történelmet csináltunk”, bár ez kicsit szerintem túlzás, de jól esett a megjegyzés), és megköszönték, hogy itt léphettek fel.

A megkéredezettek mind jól érezték magukat a fesztiválon, úgy a nézők, mint a fellépők, és ehhez természetesen hozzájárult a szervezés mellett a Mikó-vár udvarának csodálatos hangulata is, ami mindenki szerint a lehető legjobb választás volt helyszínként.

Harmadik célkitűzésként azt említeném meg, hogy a lehető legtöbb embert szerettük volna idevonzani úgy a városból, mint a régióból. A tavalyihoz képest már sokkal többen voltak jelen, de még mindig nem elég kielégítő az eladott jegyek száma. Becsléseink szerint csupán a negyedik-ötödik fesztivál alkalmával sikerül majd megtölteni nézőkkel a Mikó-vár udvarát.

Költségek:

A három napos fesztivál költsége szinte eléri a százezer lejt, és az igazság az, hogy nem sikerült előteremtenünk a teljes összeget, de azt el kell mondjuk, hogy mi hárman, a szervezők „szeretet-fesztiválnak” nevezzük az idei rendezvényt, mert minden jó barátunk és kedves ismerősünk mellénk áll az utolsó percekben.
Nagyon sok segítséget kaptunk a Csíkszereda Megyei Jagú Város Polgármesteri Hivatalától, Hargita Megye Önkormányzatától, a Communitas Alapítványtól és a Tulipán Áruháztól, így a gondunk felét levették a vállunkról. Az összeg másik felét pedig sok-sok cég, akiket most nem sorolnék fel, hogy nehogy valakit kihagyjak, de a honlapunkon mindenkit feltüntettünk (www.jazzfestival.ro).
Voltak támogatók, akik idén kevesebbel tudtak támogatni, de valójában senki nem mondott nemet a felkérésünkre, és ez is egy csoda, mint ahogy az is, hogy új támogatók is kerültek, akik a legjobbkor küldtek egy-egy összeget nekünk, ez tényleg hihetetlen volt, és nem is tudjuk eléggé megköszönni.

Mint ahogy már szó esett róla, idén sokkal többen voltak, mint tavaly, de még mindig nem elegendően ahhoz, hogy a jegybevételre tudjunk számítani, mivel a vártnál kevesebb fizetővendég jött el, de ez nem tántorít el attól az elhatározástól, hogy jövőre megpróbáljuk újra továbbvinni ezt az elindított hagyományt, aminek minden bizonnyal lassan híre megy egész Európában, és nem csupán a zenei világban.

Szívből köszönjük a segítséget mindenkinek!

Kiemelnénk néhány embert, akik hihetetlen módon mellénk álltak a legfontosabb percekben:

Köszönet a barátnőmnek, aki három napig (napi hat órán át) mosolyogva fogadta a vendégeket a kapunál (nem írom ki a nevét, mert nem szereti, de szerintem mindenki ismeri őt, hiszen  ismert előadó művész).
Hálás köszönetünk a  kis csapatnak akik segítettek neki a kapunál, ezen kívül ha kellett plakátoltak, szórólapokat szórtak, vagy éppen bannereket kötöztek és mindenben segítettek, amikor szükségünk volt rájuk. Ők voltak: Gabika, Zita, Dia, Laci, Mesi, Réka, Csaba, Emőke, Titi és a párja.
(Daradics csitteseknek hívja őket, szerintem ez is aranyos megnevezés).

Köszönet a Leventéknek, ugyanis kettő volt nekünk Leventéből, és mindenkettő nagyon fontos volt nekünk, mert nélkülük mondhatnám nem lett volna „se kép, se hang”, azaz Sándor Leventének a teljes arculatért, fotókért, és Fábián Leventének a kiváló hangosításért!

Köszönet Csíki Zsoltnak és párjának a filmezésért, és külön köszönet a három kameráért, meg azért az érdekes daruért, amit elhozott, és a segítségével csomó helyre be lehetett lesni. (hamarosan elkészülnek a filmek is a honlapra)

Köszönet az Angyalnak, azaz Ádámnak, a legújabb barátunknak,  aki szegedről hozta a házigazdánkat és csapatát, és akkor még nem tudta, hogy mennyit kell majd vezessen nekünk pl Bukerestig vissza, mindezt önszántából, mert látta, hogy mekkora bszükségünk van rá hirtelen.

Köszönet Lovagnak, a Kávéház a négy bölcs sintérhez csaposának, aki hol barátként, hol jó testvérként állt mellétünk, hol pedig a sört csapolta a többiekkel, akiknek szintén nagy-nagy köszönet.

Köszönet Rózsa Istinek, aki nagyon gyorsan elkészítette a rengeteg belépő kártyát, meg lehúzóst az autókra, fotós-bannert, meg sorolhatnám, még mi minden mást.

Köszönet a taxisoknak, a kedves vendéglősöknek, akik mellettünk voltak, és úgy bántak a mi vendégeinkkel, mint a saját, legkedvesebb vendégükkel.

Külön köszönet Adélnak a kávéfőzésért, Ibolyának a türelemért (amikor összekutyultuk egy kicsit a vendégeket), Kálmánnak a sok-sok apró kis figyelmességért, amivel a vendégeinket kényeztette.

És köszönet MINDENKINEK, akik bármit is tettek, vagy csak eljöttek, vagy nem voltak ott mindig, de utólag segítenek kimászni a bajból, egyszóval a sok barátnak, akik jóban-rosszban mellénk álltak a fesztiválunk kapcsán, ami egy megvalósult álom, és úhy is sikerült szerintem, mint egy álom…

Csíkszereda, 2010.07.03                       
Szilágyi Eleonóra
szervező, elnök
Mini Jazzfesztivál Egyesület